Témaindító hozzászólás
|
2010.08.11. 08:46 - |
Előcsarnok/szalon, recepció, konyha és ebédlő.
A Bostwood-ba egy hatalams ajtó enged be, a régi bejáratokat már lezárták, az ablakok tiszták és a napsütés könnyen bejutt ennek köszönhetően de a vámpírok már kibírják a nap ártalmát. Könnyen eltudsz igazodni ha még is baj lenne kérd a recepciós lány segítségét. Vagy a fajtársaidét.
Mary Linn, a fiatal vámpírlány itt a recepciós, a szakácsnő
és ő osztja ki is az ételeket. Mr. Lerman előszeretettel
főzőcskézik nyáron-bár a végeredménybe nem érdemes belekóstolni.
Itt van az ebédlő is. Hatalmas és hosszú tölgyfa asztal foglal helyet, erre szügség is van a sok vámpír miatt a plfaonról a nevezetesebb családok címerei zászlóra varrva lógnak le. |
[37-18] [17-1]
Néztem miközben a Lord elmond mindent majd unotan sóhajtok de csak halkan, hogy ne nagyon hallja senki. Rideg voltam de mindig és amint meguntam a jég eltünt egy percen belül és szemem újra eredeti színű lett. - Ha háború lesz két másodperc alatt megöllek - néztem rá, nem mosolyogtam és semmi más arc mimikám sem volt. Amint szólta, hogy étel van eltoltam magam az asztaltól és lassan álltam fel, a vére néztem majd vissza toltam a széket. Még mindig nem terveztem az étkezést, meg volt rá az okom. - Megköszönném ha mélyen tisztelet Lord ha levenné a zászlónkat, nem nagyon van kedvem minden nap a címerünket bámulni. - Néztem hátra miközben lassan mentem kifelé. |
Amikor belépett a Lord az ajtó felé néztem.Kissé megdöntöttem a fejemet előre és pislogtam köszönés gyanánt.Az asztal másik végébe ültm le.Nem abba amelyikbe a 2 lány ült.Erre a Lord is kicsit furcsán nézett rám,de megráztam a fejem,hogy tudassam vele:"Nincs" baj
Csak néztem a sok finom ételt.Volt előttem egy pohár amivel elkezdtem játszani:Az ujjammal köröztem a pohár száján.Enyhén csengő hangja volt,amit jó volt hallgatni.Nagyon nem volt szimpatikus a 2 lány.A barna még elviselhető,de a vörös semmiképpen.Hallottam a vörösnek minden egyes szavát.-Itt még háború lesz.-Mondtam magam elé,és és magabiztosan néztem a lányra... |
Mosolyogva hallgattam az idegen lányt. Meglepődve vettem észre magamon, hogy elszoktam ettől a stílustól. Az a gonosz kis lényecske odabent, az aki gúnyos megjegyzéseket gyárt, megint előbújt. De megy nyertem a csatát ellene, és visszaüldöztem valahova mélyre. Mikor végzett csak bólintottam. Nancy viszont ezt nem hagyta szárazon. Éreztem valami különöset körülötte. Talán erre mondják azt, hogy erős aura? Ezt nem tudom. De azt biztosan, hogy nem lehet egyszerű falusi vámpír, aki csak poénból játszik a jéggel. Annál ősibb, de az én tudományom itt véget ért. Mikor ajánlatott tett, csak megráztam a fejemet.
-Nem szükséges. Ne szítsunk több viszályt…az első napom- mondtam és lazán hátrahajtottam a fejemet. Egészen elzsibbadt a könyvtár óta. Próbáltam pihenni, de ez most nem jött össze. Halk lépteket véltem hallani. Szememet a folyosó felöli ajtóra szegeztem. Pár pillanat múlva ki is nyílt. Kicsit kihúztam magamat, majd aprót bólintottam Lord Robert Feartless-nek. Ő ugyanígy,csak egy mosollyal megtoldva viszonozta. Komótosan elsétált az asztalig, majd megszólalt.
-Örülök, hogy idén is velünk tartasz Bella- mondta, mire halkan felnevettem. Ez egy olyan vicc volt, amit csak mi és az itt élők érthettünk. Végül Nancy és a lány felé fordult.
-Üdvözöllek titeket a Bostwood-i Vámpírkastélyban! Nem húznám az időt, bele is vágnék. A kastély a legtöbb esetben bizonytalan időre az otthonotok. Mint a kastély tulajdonosa, szeretnék nektek ezért adni néhány, igazán nem vészes szabályt. Például, hogy tilos a városba lemenni egyedül. Maximum csak engedéllyel és kísérővel. Tilos az erdőben lenni napnyugta után, egészen napkeltéig. Tilos használni a pinceszinti alagútrendszert, hacsak nincs vészhelyzet. És végül az utolsó.-itt végigvezette a szemét mindenkin, majd folytatta.- Tilos este 11 után kilépni a birtokról.- ismertem már ezeket a szabályokat és azt is tudtam ,mit kap az aki megszegi. Mr. L szájából talán keménynek hangzott volna, de a Lord-ében volt valami megnyugtató. Talán az, hogy olyan lassan és halkan beszél. Ezt sem tudom megmondani.
- Higgyétek el, ez csak a ti érdeketekben van- szeme szomorúan csillogott, majd ismét mosolya húzta. - Most pedig, együnké-azzal kinyújtotta karjait. A kedvenc részem következett. A dolgozók az asztal végéből csúsztatták elénk az ínycsiklandozó ételeket. Mikor az egész asztal megtelt a Lord az első gyertyához lépett, tenyerét kinyújtotta, majd mintha a port fújná le, kifújta a levegőt. A gyertyát lángra kapott, majd sorban a többi is. Meleg levegő csapott az arcomba és már enni akartam. Végül a Lord-ra néztem, akinek, mint mindig, mikor a tűzzel ”játszott”, egy kis csíntalanság bujdosott a szemében |
Pár székkel odébb ültem le Bellától, a bókjára csak bólintottam egyet majd nézegetni kezdtem a zászlókat. A sajátunkon megakadt a szemem és halványan elmosolyodtam a régi emlékeken de a görbe vonal a arcomon szinte azonnal le is fagyott. A zöld kopott zászlón egy fekete csepp is volt. Pont mint a nyakamon. Undorodva néztem a modortalan lányra. Én nem bírtam ezt a viselkedést amit a lány megengedett magának. - A hang nemed elégé lenéző ahoz képest hogy új vagy? talán kéne egy kis lecke kislány?- felsem néztem csak a zászlót vizslattam de a levegő kezdett hideg lenni és az ablakokra jég kúszott fel. Szemem neon kéken világított és fejemet a kezemmel támasztottam meg. Eddig csak egy bunkó embert vagyis vámpírt viseltem el az is Mr. L volt. Levettem a szemem a zászlóról és Bellára néztem, már egyszer kihúztam a csávából. - Zavar ez a szerencsétlen? ha igen akkor enyhén hidege lesz és egy jég koporósba találja magát. Mosolyogtam Bellára, csak vele beszéltem meg Mr L normálisan ha akartam. Kicsit szédültem így forgott velem a szoba de nem látszott rajtam. |
A lány nagyon nem fogta fel:Ha valakivel nem akarok beszélni az NE próbálkozzon.Idegesítő volt,hogy az idegemmel játszik,vagyis csak annyit mondtam-Na kuss legyen!-Közben kinéztem az egyik festettüveg ablakon.Mintha egykép hópihét láttam volna.Mivel Lord még nem volt az ebédlőben odamentem az ablakhoz,miközben pislogás nélkül figyeltem.-Csak nem?-Kérdeztem magamtól.-Nincs is olyan hideg.-Jegyeztem meg és nekidőltem a falnak,majd tovább néztem ki az ablakon... |
Kissé meglepődtem a lány válaszán, de nem zavart. Imádtam az olyan embereket, akik ilyen modortalanok. Másokkal ellentétben én csak nevettem rajtuk.Egyik lábamat átvetettem a másikon, rákönyököltem az asztalra és államat a tenyereimbe pihentettem.
-Azta, még sosem láttam szellemet ilyen közelről!-mondtam tettetett ámulattal.
-Te is itt dolgozol, ugye?-mondtam de itt már elröhögtem magamat. Jaj, de régen nem nevettem már.Szemem sarkából aztán valami feketére lettem figyelmes. Nancy volt az. Épp megakartam kérdezni, hogy milyen volt a párbaj, de aztán az utolsó pillanatban visszafogtam magam. Mr. Lerman-nal egy párbaj? Pff, inkább meg sem kérdezem. Amikor én párbajoztam vele, hetekre a szobámba zárkóztam. Nem csak testi sérüléseket tud adni az a férfi. Vettem egy levegőt, majd mosolyra húztam a számat.
-Nagyon csinos a ruhád-mondtam neki, majd megvizsgáltam magam. Hát igen, a szokásos csizma, farmer, póló kombináció. Sosem szerettem a koktélruhákat magamon, valahogy...kényelmetlenül éreztem magamat bennük. |
A vérre néztem, szemem egy percre megvillant de oda léptem és kiöntöttem, nem szokásom csak úgy ajángatni és ha nem kell neki akkor senkié sem lesz. Lassan mentem fel a szobámba, kinyitottam a szekrényt és megnéztem a benne levő ruhákat, ősi vér vonal vagyok és engem mindig arra tanítottak elegáns legyek így egy fekete koktél ruhára esett a választásom, ami elől rövidebb volt hátul pedig hosszabb, leültem a tükör elé és sóhajtva néztem magamat. - Nancy, nagyon szarul nézel ki- erőltettem magamra egy mosolyt. A bőröm nagyon megfakult, sápad voltam. Nem vettem magamhoz 2 hete vért. Nagyon látszott, feltettem magamra egy kis pirosított de nagyon elütött elfakult bőrömtől ezért letöröltem. Kihúztam a szemem majd lassan álltam fel a székből. Kicsit megszédültem de megálltam a lábamon, talán abba kéne hagynom az éhség sztrájkot. Lesétáltam az ebédlőbe és szemem azonnal a mi címerünkre szegeződött. Lassan ültem le és épp halottam a lány bunkó megjegyzését. - Szellemeknek itt semmi keresni valójuk- morogtam idegesen. |
Bejött egy lány az ebédlőbe.Nem nagyon érdekelt.Csak akkor fordultam felé amikor hozzám szólt.-Helló.-Köszöntem neki majd elfordultam.Az újabb kérdésnél csak nnyit válaszoltam-Nem.Egy 600 éves szellem vagyok*-Mondtam a vállam fölött.Majd mégjobban elforultam.Csak a Clyesaleˇ járt a fejemben...
*=Nina,alapból egy modortalan,pimasz lány
ˇ=a Clyesdale egy lófajta X |
Tudtam jól, hogy minden szimpátia elúszott rólam belőle. De abban a pillanatban ez valmiért egyáltalán nem érdekelt. Éreztem és tudtam jól, hogy még a gondolataim is bunkók, de nem akartam változtatni ezen. Az italra néztem amit a kezembe nyomott. Mi a nagyobb bunkoság? Ha megiszom a vérét, vagy ha nem? Az órára siklott a tekintetem. 5 perc múlva 9. Leraktam hát az asztalra a vért, majd kirontottam az ajtón. Átvágtam az étkezőt. szemem sarkából láttam, hogy van ott valaki de nem foglalkoztam vele. Felsiettem a kislépcsőn, végig a folyosón, végül berontottam a dolgozószobába...
A könyvtárban ültem, mikor az óra háromnegyedet ütött. Tapasztalatból tudtam, hogy a 9-es vacsorára elég később is odaérni. Monoton lassúsággal álltam fel, hogy visszategyem a könyvet a helyére, majd elindultam az előcsarnok felé. Épp beléptem volna az étkezőbe, mikor Mr. L ment el melettem. Nagyon sietős lehetett a dolga, majdnem fellőkött. Természetesen ez nem zavarta. Utánna fordultam, hogy hátha morog valamilyen bocsánat félét, de az nem jött. Így hát egy vállrándítással beléptem az étkezőbe. Nyálcsorgató illatok szálltak a levegőben. Szívem hevesebben kezdett verni, mikor a finom szaftos ételekre gondoltam. Egyszerűen imádok enni! Dúdolva léptem a megszokott helyemhez az étkezőben. Csak akkor vettem észre az ismeretlen lányt, mikor nagy kényelmemben felnéztem.
-Oh..öhm, szia-mondtam és zavartan elmosolyodtam.
-Új vagy itt? -kérdeztem és felhúztam egyik szemöldökömet...
|
Csak a Clydesdale-re gondoltam és így majdnem nekimentem az ajtónak.Kissé talán neki is fejeltem.Ekkor visszatértem a gondolataimból a valóságba.Kinyitottam az ajtót.Az előcsarnok szép méretes volt.Elmentem az ebédlőbe.Rajtam kívül nem volt ott senki.Igaz,a konyhából hallatszottak kisebb zajok.Amikor leültem az ebédlőbe,mintha lépéseket hallottam volna a konyha felől... |
A levegő újra meleg lett és eltünt a jég ami az ablakokra csúszott de azok is eltüntek, teljesen jég vette körül szívemet, nem tudtam érteni ezt a férfit, ránéztem és a gyűlöltetétől kirázott a hideg, elvettem kezéből a kést és a pulthoz sétáltam, elő vettem egy kis poharat majd felé tettem csuklóm, megvágtam és néztem ahogy rubint vörös vérem kifolyik és a pohárba végzi, éreztem édes illatát pedig a saját vérem volt, amint félig megtelt megnyaltam a sebet mi pár perc múlva eltünt. Megfogtam és hozzá nyomtam morogva néhány szót.
- A titkos hozzá való ha innál még egyet, ne pocsékold el a vérem- Néztem rá majd a csaphoz mentem, és bevizeztem egy rongyot mivel letöröltem a megalvadt vért. |
Nagyon meglepett Nancy lépése. Először nem is reagáltam rá. hagytam, hogy felkenjen a falra. Szemeim és orrlyukaim kitágultak, melléje pedig vicsorogtam. Hiába. Próbáltam én már mindent, kedvességet, önkontrollt, de nekem ez nem jött be soha. nem vagyok én az a nyugodt típus. Hangosan felmordultam, szememben izzot a tiszta gyűlölet, pedig néhány perccel ezelőtt még meg is kedveltem ezt a lányt. A Harmadikkal körbekémleltem, majd magam mögé nyúltam. Ha ő nála így megy akkor jó, kést szegeztem a nyakának.
-Ne merészeljen így beszélni velem-mondtam, minden egyes szót lassan tagoltan. Végül mély levegőt vettem és elvettem a kést a nyakától. Elfordultam és lecsuktam szememet, bár a harmadikkal még mindig erősen figyeltem, mutatóujjammal pedig a homlokomat kezdtem dörzsölgetni. |
Nagyon össze zavart de a hangneme csak még jobban zavart így megragadtam a torkát és falnak nyomtam, most elképedhetett, hogy mennyi erő volt bennem igen mivel ősi családból származok. A címerünk még az egyik kopott zászlón is ott van az ebédlőben. Megnyaltam szemfogaim majd eltoltam fejét és megnyaltam a nyakát majd a füléhez hajoltam.
- Nem iszok állatott, nem vagyok egy vérengző vérfarkas. Vagy emberi vért iszok vagy egy vámpírét nem kellet nélkülöznöm köszönhetően .. - itt elharaptam a mondatott majd elresztetem és kezemet nézegettem majd ránéztem de szemembe ott bújkált a vigyorom |
Én hangnemet váltottam, ő is, hát jó.Megforgattam a szememet. Kedves énemet nem szerettem, sőt egyenesen gyűlöltem. Most sem hívtam elő.
-Teljes mértékben igaza van. A zacskós vér szörnyű. Főleg a zacskós emberi.-mondtam és elfintorodtam. Arra az időkre gondoltam amikor bizony még olyanon éltünk.-De fejlődünk mi is. Éppen ezért szolgálunk fel friss vért. Innen az erdőböl. Magácskának fogalma sincs mennyi féle finom állat él odakinnt!-egy hideg mosoly kíséretében az erdő felé mutattam állammal.
-Enni pedig nem kötelező, de ajánlott ha nem akar éhen pusztulni. Csak a Lord beszéde miatt olyan fontos a jelenléte.-mondtam, majd szemem a naptárra ugrott. November 28. Telihold.Elhúztam a számat, majd egy sóhaj kíséretében visszafordultam a lányhoz és vártam a válaszát. |
Gratulálok, nem tudtam hova tenni miért teszi ezt, miért lett újra ilyen goromba? Nem tudtam rájönni, hisz más volt ha egy kis ideig is de más volt. Hát jó legyen akkor én is vissza veszem a másik kis énem. Hírtelen fagyott le a mosolyom és nem is néztem rá, inkább eltettem a hozzá valókat és bezártam a hűtőt, majd átengedtem magam előtt egy másik dolgozót, most újra ránéztem.
- Nem vagyok éhes, ha igen akkor nem ezekre a szar zacskós vére fogok várni! Nem iszok ilyet és ha inni is akarnék akkor inkább mélyeszteném valakibe a fogam és saját magam szívnám vérét, nem kérek ilyen moslékot. - Néztem rá teljesen ridegen és körülöttünk is hidegebb lett a levegő. |
Még mindig éreztem a számban az ital,ízlelgettem még egy kicsit. Végül elégedetten bólintottam.
-Ízlett bizony.-mondtam, majd az ebédlő felé pillantottam. Mary Linn és a többi dolgozó már sürgölődött. Eljött az első étkezés ideje. Ez egy nagyon fontos vacsora volt, hiszen Robert itt avatta fel az újoncokat és talán az évben, ekkor beszélt a legtöbbet. És ez már magában különleges. Kicsit fülelni kezdtem. Kíváncsi voltam hogy hányan vannak a kastélyban. Mivel más voltam mint a többi lakó, nem jelentett kihívást az összeszámolás. Egy...Kettő...Három...Négy. Nem nagy forgalom, de több mint az előző években. Kihúztam magamat, majd a Doboven lány felé fordultam. Szememre ismét kiültettem a szigort és így szóltam:
-Pontban 9-kor vacsora. Ez a legfontosabb étkezés, így hát kérem ne késsen. A többieket majd én ide csődítem. Addig leléphet, de maradjon a birtokon bellül.-mondtam... |
Önelégült mosollyal néztem ahogy egy húzásra megitta majd még utána ízlelgette, nah igen nem hiszem hogy a vérre rájönne talán ha nagyon okos, a Dobovenek vére híresen édes, és hogy a vérünket adjuk azt csak pár vámpír élhette meg, volt aki több századokon át szolgálta a családomat, hogy csak egyszer belemélyeszthesse agyarait bőrünkbe és megizlelje az aromát. Persze rokonaink, szerelmünk, vagy épp szeretőnk bármikor kérhetett belőle. Leültem vele szembe és felemeltem mutató ujjam.
- Na igen a titkos össze tevő a legjobb benne - nevettem fel majd ránéztem és arcán fürkésztem..
- Úgy látom izlet - mosolyogtam még mindig. |
Ami azt illeti, az elején különösen hidegen hagyott a Doboven féle ital. Viszont ösztönös kíváncsiságom felül kerekedett rajtam. Mire a konyhába értünk, már azt vettem észre, hogy a kezeim közé akarom kaparintani a nyereményemet. Mikor elém rakta az italt, egy ideig nézegettem, majd ránézte és egy húzásra megittam. Különös íze volt, de jó értelemben. Édeskés volt,sokáig éreztem a számban az ízét. Elismerően bólintottam.
-El kell, hogy ismerjem, ez finom-mondtam.-~A fenébe is, hogy sose tudok belekötni ebbe a lányba.Kezdek kijönni a formámból~gondoltam, majd lecsaptam az asztalra a poharat. Ez volt a szokásom. Minél jobb a akedvem, annál hangosabb a csattanás... |
a konyhába mentünk, nem akartam még az ebédlőbe menni mert elakartam késziteni Mr.L-nek z italt, így oda mentem hallotam ahogy szorosan mögöttem jön. Amint beértünk a kihalt konyhába leültettem egy székbe és mentem is a pultokhoz, elővettem egy fél literes poharat majd elkezdtem beletenni pár hozzá valót, senki nem látta soha mit tettem bele, a végén jött a titkos hozzá való, egy késsel óvatosan vágtam meg bőröm majd pohárba csöpögtettem pár cseppet, a vérem vagyis a Doboven vér híres volt az édességéről. Elkevertem egy szívószállal és elé raktam, néztem ahogy az apró seb azonnal összehúzódik.
- Tessék - mosolyogtam |
~Emiatt a vörös ördög miatt 300 dollárom bánja~morogtam, immár magamban.~Komolyan azt képzeli, hogy nyerhet ellenem?~fortyogott bennem a düh, de vettem egy mély levegőt és lehiggadtam. Már amennyire én csak tudok.
-Hát jó. Legyen ahogy akarja Miss.Doboven. Kiállok önnel.-préseltem ki a szavakat a számból.- Holnap. A gyakorlaton. Ne késsen el De remélem rendesen átgondolta.-mondtam aztán sarkon fordultam, és az erdő felé vettem az irányt abban a reményben, hogy a Lord megfeledkezik arról a hülye egyezségről. |
[37-18] [17-1]
|