|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.11. 08:46 - |
Előcsarnok/szalon, recepció, konyha és ebédlő.
A Bostwood-ba egy hatalams ajtó enged be, a régi bejáratokat már lezárták, az ablakok tiszták és a napsütés könnyen bejutt ennek köszönhetően de a vámpírok már kibírják a nap ártalmát. Könnyen eltudsz igazodni ha még is baj lenne kérd a recepciós lány segítségét. Vagy a fajtársaidét.
Mary Linn, a fiatal vámpírlány itt a recepciós, a szakácsnő
és ő osztja ki is az ételeket. Mr. Lerman előszeretettel
főzőcskézik nyáron-bár a végeredménybe nem érdemes belekóstolni.
Itt van az ebédlő is. Hatalmas és hosszú tölgyfa asztal foglal helyet, erre szügség is van a sok vámpír miatt a plfaonról a nevezetesebb családok címerei zászlóra varrva lógnak le. |
[37-18] [17-1]
A lány szinte halálra sápadt a lépések miatt és hallotam ahogy felkacagot, majd meglátjuk hogy kinyer a végén, bár nem látszott rajtam nagyon is megtanítottak védekezni, amikor üvöltött lassan álltam fel csak kimérten és vérvörös tincseimbe turtam amolyan időhúzás képen. Kicsit húzni akartam az idegét.
- Fél talán Mr. L , hogy üvölt? - Néztem rezzenéstelen arccal még mosolyt sem engedtem meg magamba de nagyon akartam.
- A hallása rossz? igen kiakarom hívni önt, most - Feleltem majd elé sétáltam, egy fejjel lehetett nagyobb nálam. |
Elkerekedett a szemem, mikor meghalottam Nancy szándékát. Először szóhoz sem jutottam, de aztán összekaptam magamat.
-Te...megőrültél?!Vagyis...Komolyan párbajra akarod hívni az egyik legjobb harctanárt? Tudod mennyi esélyed van ellene?-kérdeztem, majd a folyosó felé fordultam, ahol ekkor egy hangos kacaj hangzott fel, majdhangos kopogás jelezte Mr. L közeledtét. Újra a lányra néztem, és láttam, hogy nem éppen viccnek szánja. Nem tudtam milyen párbaj szinten áll, de csak reménykedni tudtam, hogy elég magasan ahhoz, hogy tovább bírja egy percnél. Mielőtt sok sikert, vagy bármit is kívánhattam volna neki Mr. Lerman száguldott be a konyhába. Szemében égett, a gyűlölet tüze,izmai kidagadtak fekete bőrdzsekije, és fehér izompólója alól.
-Komolyan?! Igazán?! Te akarsz kihívni engem?!!-üvöltötte, mikor hirtelen valahonnan a földszint túlsó oldaláról a Lord szólalt meg:
-Vesztetél Louis-mondta és halkan felnevetett. Mr. L erre már torka szakadtából üvöltött, sokkal inkább hasonlított Hulk-ra mint egy emberre. Bocsánat, vámpírra. Kíváncsi voltam vajon mennyiben fogadtak a Lord-al, ám ennél mégis csak érdekesebb volt, hogy Nancy éppen párbajozna az általam ismert legvisszataszítóbb vámpírral... |
Végig hallgattam a mondani valóját, a gyakorlatok könnyű lesz kihagyni, de nekem itt valami nagyon nem stimmelt, a családomról lévő összes feljegyzést eltünt, és egy kastély mi átvisz a vérfarkasokhoz? itt valami nagyon nem oké. Csendben ültem és próbáltam feldolgozni a hallott infókat, bár nem fogok neki csak úgy keresztbe tenni, nem érdekelt olyan nagyon kit és miért ugráltat, de engem nem fog. Vajon be kéne vetnem magam a könyvtárba és kutatásba kezdeni? Túl furcsa volt ez az alak, szellemeket babonázott meg? Miért pont őket? Kezdet megfájdulni a fejem a sok gondolkozásban és, hogy egy kérdést több szálon is levezettem. Az erdő sem tünik rossz helynek de amint kimondta, hogy emberek felvillant a szemem, az ember nekem egyet jelentett, táplálékot. Bevallom most olyan nagy örömmel harapnék valaki nyakába és szívnám vérért, de tűrtőztetem magam. Bella elmondta mit kér cserébe, nem akarom magammal vinni, nem akarom bajba sodorni meg nem is gondolkoztam még barátokon. " Hisz mindegyik elárul" villant meg agyamban anyám egyik mondta. Felálltam és még mindig nem szóltam egy szót se majd a lányra néztem és jó hangosan szólaltam meg, hoy az illető biztos meghallja mondani valómat.
- Jól van kihívom Mr. Lermant egy párbajra. - Igen ezt akartam, kiakarom deríteni az erejét, hogy hozzá kezdjek a kutatáshoz. Kell egy támasz pont utána majd Bellának is elmondok mindent..lehet. |
|
Elmosolyodtam , majd kortyoltam egyet az italomból. Csak amolyan időhúzás képpen.
-Rengeteg féle képpen fel lehet húzni Mr.L idegeit, de ezek közül néhány kiemelkedő.Gyakorlatok. Mr. Lerman tanít meg minket védekezni a vérfarkasok ellen. Megszegésük roppant egyszerű. Én általában a könyvtárban bújok el, tudnillik Mr. Lerman gyűlöli a könyveket-mondtam, majd ittam mégegy kortyot.-Város. Tilos a városba lemenni egyedül. Egészen egyszerűnek tűnhet, de nem az. Kiszökni roppant nehéz. A kastélyt szellemek védik, Mr. Lerman kedvencei.Meg vannak babonázva.Bár szellemek, kegyetlenek, és az útjukba kerülőket...nos...megölik-mondtam majd elhúztam a számat.-Erdő. A második legveszélyesebb és legtiltotabb hely. Elvileg tele van emberekkel, meg medvékkel. Én ebben nem találok semmi ijesztőt.-mondtam és ismét kortyoltam egyet.És végül...a pinceszinti alagútrendszer. A legtiltotabb hely. Ez egy rettenetesen hosszú és kanyargós alagút, tele csapdákkal. A hegy túloldalára vezet át. A vérfarkasokhoz. Békeidőben is veszélyes átmenni oda.Ez több mint Mr.Lerman megviccelése, ennek nagyon komoly tétje van, le is van lakatolva, több helyen is...viszont van egy másik járat is, ami a város egyiik fogadójának pincéjébe vezet. Az emberek nem tudnak róla, de mi igen...A pizzájuk pedig isteni.-mondtam és bólogatva elnevettem magmat.-És íme a feltétel: Ha egyszer úgy döntesz, hogy átvágos Mr.L-t, akkor szeretnék veled tartani.Persze, csak ha nem zavarlak,bár van némi tapasztalatom.-mondtam és megittam a maradék limonádémat is... |
Éppen gondolkoztam mit is tehetnék mikor Bella megszólalt, hogyan tudnék keresztbe tenni neki? Hm ez már érdekes és tetszik is, de legszívesebben jéggé tenném. Ezen elmosolyodtam majd előlrébb dőltem amint megjött az itala, limonádé hm nem rossz választás de maradok a shakenél.
- Hallgatlak Bella- mosolyogtam ravaszúl |
Elmosolyodtam Nancy bátorságán. Régen én is ilyesmi bátorsággal rendelkeztem, de szerecsétlenségemre ez már tovaszállt. Fájt a tudat, hogy ennyire megváltoztam és ismét elöntött a vágy, hogy újra a régi életemet éljem. Amikor bátor,ravasz,nagyon szemtelen és ember voltam. De ehhez feltétlenül szükséges embernek lennem? Egyáltalán nem, sőt. Miután ismét elmélkedtem egy sort a lány felé fordultam.
-Nos, ha igazán keresztbe akarsz tenni Mr. L-nek akkor van néhány tippem és egy feltételem.-mondtam és a beleegyezésére, vagy az elutasítására várva kértem egy limonádét... |
Félt ettől a férfitől, nem kéne felhívásnak vennem de ezt már későn vettem észre. Felfigyeltem rá majd elvigyorodtam.
- Engem nem érdekel az a férfi, ne próbáljon uralni. Hallhatja is felőlem Doboven vagyok jöjjön csak - néztem majd szemem megvillant és kezem az asztalra tettem, az asztal hírtelen befagyott majd mosolyogtam és eltünt a jég.
- Csípjen csak nyakon miért félnék? - dőltem hátra és a konyhát vizslattam, szép hely volt és tényleg nagyon jó illatok szálltak fel, a dolgozó kedvesek voltak és mosolygósok, jó hely? Most jó lesz..elkell bújnom a férfi elől. |
-Ó ezzel nem vagy egyedül-mondtam, majd elhúztam a számat.-Régen tele volt ez a kastély...de mostanra már a legtöbb vámpír...khm...eltűnt, hála Mr. Lerman-nak.-mondtam és szomorúan végigvezettem tekintetemet az üres asztalokon.
-Tudom, hogy ellenálhatatlan a vágy, hogy alapossan keresztbe tégy neki. Tökéletesen megértem. De legyen helyén az eszed, ha egyszer Mr. Lerman nyakoncsíp...-sziszegtem egyet, majd elgondolkodva a karomhoz nyúltam
-Amúgy maga a kastély nagyszerű, a birtok csodás a kaja pedig fenséges-kacsintottam néhány dolgozóra, mire mosolyogva bólintottak.... |
Ránéztem , elégé idegesnek tünt a férfi de könnyedén be lehetett csapni, hmm ezt máskor is kitudom használni. Ahogy hallgattam Bella beszédét csak bólogattam mint valami bólogatós kutya,persze magamba máson járt az agyam, 2 hete találkoztunk? Akkor még annál a férfinál voltam, miért kell hogy mindig az eszembe jusson? Megráztam alig láthatóan fejem remélve hogy a gondolatok eltünek és ki tudom rázni őket, ám ezek a gondolatok makacsul kapaszkodtak meg a fejembe. Kisérettel kell kijárni? Na abból biztos nem eszik, magányos farkas voltam és terveztem is egy ideig az is maradni.
- Semmiség, csak egyszerűen nem tetszett az az alak- morogtam a férfi után majd újra a lányra néztem |
Éppen valami frappáns válaszon törtem a fejem,mikor Nancy kimentett. Hálássan néztem rá. De Mr. Lerman nem most jött le a falvédőről.
-Ez igen érdekes...tekintve, hogy Miss.Miteen nem járt jóideje a kinti világban-nézett rám szúrós szemekkel. Ajka megremegett, közel járt ahhoz, hogy kitörjön. Valószínűleg ismét fogadott Lord Feartless-el, hogy meddig bírja üvöltés nélkül...Ezen elmosolyodtam majd válaszoltam.
-Nos ami azt illeti, két hete Mary Linn-el tartottam az egyik bevásárlásán.Akkor találkoztam Miss.Doboven-nel.Meséltem neki a kastélyről, és megbeszéltük, hogy ellátogat ide.-mondtam szemrebbenés nélkül. Mr. Lerman-nak hazudni élvezet. A férfi összehúzta szemöldökét, orrát felhúzta, és az új lányt méricskélte. Végül elmosolyodott, ami inkább hasonlított eggy vicsorra.
-Ha legközelebb el szeretne menni, akkor kérezkedjen el-mondta majd folytatta-Figyelem magukat.-ismét rám emelte tekintetét, hogy tudassa velem, a helyzet komolyságát. Sajnos tudtam mire céloz...
Azzal elfordult, majd sietős léptekkel távozott. Mikor kiért a konyhából, még vártam egy kicsit, majd Nancy-hez szóltam.
-Köszönöm-mondtam, majd mélyen beszívtam a levegőt... |
A mosolygós lány hírtelen mintha lefagyott volna, nem is értettem egy szinte csöpögős férfi hang szólalt meg és felemeltem tekintetem a férfira, valamiért tűrtőztette magát. Férfi..megint csak a fogva tartóm villant be minek köszönhetően felszisszentem és kicsit hátrébb toltam székemet is. Így távolabb voltam tőle. Ki hagyott egy gyakorlatot? Én akkor gyakorlok amikor akarok nem akkor amikor nekem mondják. Felvontam szemöldököm.Bemutassanak engem? nem kell majd saját magam de persze nem kapja meg a teljes nevem.
-Miss Doboven - feleltem és közben kezemen támaszkodtam majd úgy döntöttem meg mentem azt a lányt aki eddig velem próbált beszélgetni.
- Engem várt, ugye Bella? rég látuk egymást és megigírtettem vele, hogy várjon meg, ezért nem ment el a gyakorlatra, amúgy is akkor kéne mennie mikor kedve van nem uram? - mosolyogtam Bellára.
"El ne áruld, hogy nem ismersz te lány..." |
Kivételes nyugalommal sétálgattam a folyosókon, és kiélveztem a ritka, fiatal szörnyecskéktől mentes csendet. Aztán hirtelen megtorpantam. Mélyen beszívtam a levegőt. Egy újonc. Gúnyosan elmosolyodtam, majd az illatot követve a konyhába mentem. A Miteen lány üldügél ott egy másik lánnyal. Még mindig türtőztetve magamat, a barna ciklon mögé sétáltam, majd mézás-mázos hangon szóltam a vörös hajú lányhoz.
-Üdvözöllek a Bostwood-ban kedvesen-mondtam, és elmosolyodtam.Aztán tekintetem ismét a barna ciklona siklott.
-Üdvözlöm önt is. Miss. Miteen-mondtam- lenne szíves és megmondaná, hogy hol tartózkodott a mai gyakorlás időpontjában? És esetleg bemutatná nekem ezt a hölgyet?-kérdeztem ridegen
Mosolyom szuperszónikus gyorsasággal olvadt le arcomról. Miss. Miteen...na ez az amitől falnak megyek. Kínos lassúsággal fordultam Mr. Lerman felé.
- Üdvözlöm Mr. Lerman. Hogy van ma? Ó, úgy látom ismét csodás formában! Mondja csak, nem gyúrt?-kérdeztem és grimaszoltam egyet. Bál a gyomrom halálos görcsben volt, hisz tudtam nagyon megfizetek azért a gyakorlásért...
|
Lassan ittam meg csak a finomságomat, minden percet kiakartam élvezni éppen felálltam volna, hogy elmosogassam a használt poharat mikor egy ismeretlen lány huppant le elém és azonnal beszélni kezdett. Csak úgy áradt belőle a szó , kezemmel támasztottam meg fejem és magamban már volt is véleményem a lányról. Hírtelen támadt le sose voltam az a tipikus barátkozó lány, gondolkoztam rajta, hogy rá mordúljak e de nem tettem nem akartam megsérteni. Beleszagoltam a levegőbe, ember volt régen. Nem voltak ilyen barátaim soha hisz anyám csak nemesi vámpírokkal hagyott játszani, amint végzett és szeme csillogot a válaszért félénken de válaszoltam neki.
- Szia, a Nevem Nancy Bboven de csak Nancy, a barátaimnak N - néztem,barátok mi? mikro is volt már az utolsó? több száz éve? Amióta annál a férfinél voltam... |
A folyosókat jártam a képeket nézegetve,amikor a tölgyfaajtó halk nyekergését meghalottam. Egy pillanatra megáltam és elgondolkoztam. Lord Robert Feartless a szobájában, Mr. Lerman valahol az edzsőteremben, Mary Linn a konyhában, a többi dolgozó pedig szintén a kastélyon belül volt. Tehát akkor egy vámpír érkezett a Bostwood-ba. Épp indultam volna, megnézni az újoncot, amikor ismét gondolkodóba estem. Hogyan is szoktam barátkozni régen? Ja persze, csak önmagam adom, aha. Négy év hallgatás után ez rettentően egyszerű lesz. Beállok egy sarokba, mint az egyik lovagi páncél. De kíváncsiságom a félelmem főlé kerekedett, így hát gyors léptekkel az előcsarnokba, a szalonba végül pedig a konyhába mentem. Intettem a dolgozóknak, majd az egyik széken ülő, vörös hajú lány felé vettem az irányt.
-Szia-köszöntem neki, majd énis leültem az egyik székre.
-Isabella Miteen vagyok, de szólíts csak Bellának.-mondtam, majd egy mosolyt ültettem ki az arcomra... |
Érdekes látvány nyújthattam, egy nemesi családból származó vámpír menekülve jött ennek a kastélynak a búvóhelyére.Senki nem tudja miért jöttem ide és ez így is marad, remélhetőleg. Amint beléptem egy hatalmas szalon fogadott, gondolkoztam rajta, hogy elidőzhetnék itt ám ekkor a konyha felől valami finom illat felpiszkálta az érzékleteimet. Már megvolt mit fogok tenni, át vágtam a hatalmas szalonon mi mai építésű volt még is olyan érzésem volt már több száz éve így áll, lassan haladtam a konyhába közben vérvörös hajamat piszkáltam amint beléptem egy kedves férfi fogadott hatalmas mosollyal. Zavartan csavargattam hajam miközben megkérdeztem, hogy tud-e adni valami finomságot. Nyakát ajánlotta fel poénból min én is elmosolyodtam, leültem és néztem ahogy sürög forog. Végül elém tett egy vanilliás shaket, ránéztem majd egy szívószálat tett a pohárba és bólintott majd vissza tért a konyhához. Bizonytalanul kóstoltam meg de mennyei íze volt, nem is tudtam hogy tudnak ilyet a vámpírok! Annyira ízlett hogy azon gondolkoztam erre állok át a vér helyet. Persze csak gondolkozás volt semmi egyébb de nagyon finom volt. |
Némán üldögéltem az előcsarnok egyik kanapéján, kezemben egy újsággal. Sosem olvastam hírlapot. De miután vámpír lettem, és nem járkálhattam többé az emberek között, muszály volt-valahonnan híreket kelett szereznem a városról, az emberekről, a családomról. Az első hónapok szívszorító hírei mára már tovatüntek, senki sem keresett. Miért is keresett volna? Több mint 4 éve "eltüntem". Megbékéltem a vámpírléttel, már amennyire lehet.
Ledobtam az újságot az asztalra, majd lassú, unott léptekkel a közeli ablakhoz kolbászoltam. Reménykedve néztem ki rajta, de semmilyen mozgást nem láttam. Ismét elöntött a félelem, hogy egy újabb évet kell eltöltenem magányosan... |
Előcsarnok/szalon, recepció, konyha és ebédlő.
A Bostwood-ba egy hatalams ajtó enged be, a régi bejáratokat már lezárták, az ablakok tiszták és a napsütés könnyen bejutt ennek köszönhetően de a vámpírok már kibírják a nap ártalmát. Könnyen eltudsz igazodni ha még is baj lenne kérd a recepciós lány segítségét. Vagy a fajtársaidét.
Mary Linn, a fiatal vámpírlány itt a recepciós, a szakácsnő
és ő osztja ki is az ételeket. Mr. Lerman előszeretettel
főzőcskézik nyáron-bár a végeredménybe nem érdemes belekóstolni.
Itt van az ebédlő is. Hatalmas és hosszú tölgyfa asztal foglal helyet, erre szügség is van a sok vámpír miatt a plfaonról a nevezetesebb családok címerei zászlóra varrva lógnak le. |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
